Utolsóként megtudni

Ajánlott zene: Three Days Grace – Last To Know (http://www.youtube.com/watch?v=URblbwlpnLc)

Megjegyzés: A dalszöveg a Last To Know fordítása

Utolsóként megtudni

(2011.01.08-09.)

Egyszerűen csak elsétált
Miért nem mondta el nekem?
És hová megyek ma éjjel?

Ez nem történhet meg velem.
Ez nem történhet meg velem
Nem mondott semmit, csak elsétált.

   Este volt, hideg és sötét. Az eső megállás nélkül zuhogott, miközben a koromfekete égbolton hatalmas villámok cikáztak át. Egyetlenegy fényes csillag se ragyogott odafent; a goromba és önző felhők makacsul takarták el őket ezzel bemocskolva szépségüket.

Fázósan húztam össze magamon a pulcsimat, ahogy egy kisebb fuvallat végigsimított testemen. Könnyeim patakokban folytak le arcomon, amiket egy ideig eszeveszetten törölgettem, de végül megadtam magam, s többé nem álltam útjukba. Tehetetlenül álltam az ajtóban, és bámultam a fagyott éjszakába. „Itt hagyott… elment… Miért nem mondta el, hogy mi a szándéka?” – zakatolt a fejemben ez a néhány gondolat, és hiába próbáltam rájönni, nem érkezett semmi válasz.

Megráztam a fejem, és kiléptem az esőbe. A mérgezett cseppek pillanatok alatt vizes foltokat hagytak ruhámon, de nem törődtem vele. „Ez nem történhet meg velem, ez nem történhet meg, ilyen egyszerűen nincs!” – újabb gondolatok hasítottak elmémbe, s tisztán láttam magam előtt, ahogy percekkel ezelőtt hátat fordított nekem, és bármiféle érzelem nélkül elsétált… Elsétált, szó nélkül kilépett életemből, egyedül hagyva a szerelem fojtogató láncával… Hogy tehette ezt?

Tétlenül bolyongtam a kihalt utakon. Minden némaságba volt burkolódzva, csak egy-egy távolban elsuhanó autó hangja törte meg a fullasztó csendet. Mégis hová a fenébe megyek?

A házakból kellemes meleg áradt ki, s ahogy bepillantottam egy-egy ablakon, kedves és szeretettel teli arcokat láttam. Boldogok voltak, és nevettek. Csak én voltam üres belül, én voltam az, akinek a szíve összetörten feküdt valahol eltaposva és ezer darabjaira szétszórva a porban…

Te mondtad elsőként
Hogy ez nekünk nem oké
Te hazudtál először
Mikor nem voltunk rendben
Ez volt az első szerelmem
Ő ment el először
És amikor elhagyott miattad
Én tudtam meg utolsóként.

    Egy napon beléptél az életembe, anélkül, hogy észrevettelek volna. Mint egy angyal, úgy jelentél meg a semmiből, és bár én nem foglalkoztam veled, te a tudtomon kívül teljesen behálóztál. Akkor kaptam észbe, amikor már késő volt, amikor már nagy sóhajtások közepett egymást ölelve feküdtünk az ágyon egy szenvedélyes éjszaka után. Az az éjszaka teljesen megváltoztatta az életemet, és rá kellett jönnöm, teljesen beléd habarodtam. Olyan gyengéden bántál velem, olyan előszeretettel viselted gondomat, olyan meghatóan suttogtad fülembe a nevemet, s annyira elkápráztattál kedvességeddel. Nem tudtam parancsolni érzéseimnek, bármennyire is akartam és bármennyire is tudtam, helytelen, amit teszek. Egyszerűen csak hagytam, hogy az ár magával sodorjon, mert nem tudtam mást tenni.

És ezzel nem is lett volna baj, ha közben nem lett volna ott Key. De ott volt, és őt is ugyanúgy szerettem, ahogy téged, Taemin­…

Nem tudtam, mi tévő legyek, hisz mindkettőtöket teljes szívemből imádtam, mindkettőtökért ugyanannyira rajongtam, mindkettőtökben volt valami különleges, ami elvarázsolt, ami levett a lábamról, amiért ragaszkodtam hozzátok. Végül úgy döntöttem, senkinek sem fordítok hátat.

Hónapok teltek el, anélkül, hogy ti tudtatok volna egymásról, de mára már tudom, hogy ezt csak én gondoltam így…

Egy nap megjelentél előttem, és azt mondtad: „Nem folytathatjuk tovább, Jonghyun, véget kell vetnünk ennek.” Hazudtál! Azt mondtad, csak engem szeretsz, hogy számodra én jelentem a világot, hogy nélkülem mit sem ér az életed, de ez mind hazugság volt! Te vágtad a képembe, Taemin, te, hogy többé nincs rám szükséged, és Ő volt az, aki először lelépett, magamra hagyott… Magamra hagyott, azért, hogy veled lehessen! Key elhagyott Érted!

És ezt én tudtam meg utolsóként…

Miért nem mondta el nekem?

Hová menjek ma éjjel?
Nem mondott semmit
Csak elsétált.

    Miért nem mondta el nekem? Miért nem mondta, hogy van neki más is? Miért nem mondta el, hogy ti ketten együtt vagytok? Miért? Miért kellett magamra hagynia? Hogyan tudott csak így elsétálni? Miért nem hatotta meg, amikor látta, ahogy összetörök? Miért engedte el a kezem? Miért vert át? Ez annyira fáj!

Több ezer kérdés cikázott bennem, a fejem már annyira zsongott tőlük, hogy teljesen megszédültem. A könnyeim még mindig erőteljesen mardosták arcomat; olyan gyorsan szaladgáltak hófehér bőrömön, mint ahogy szívem dobogott kínjában. Nem tudtam otthon maradni, túl sok volt a kínzó emlék, amik idegesítően keltek táncra képzeletben szemeim előtt, de akkor most mégis hová menjek?

Te mondtad először
Hogy ez nekünk nem oké
Te hazudtál először
Mikor nem voltunk rendben
Ez volt az első szerelmem
Ő ment el először
És amikor elhagyott miattad
Én tudtam meg utolsóként.

   Órák óta az utcákat rovom, már messze magam mögött hagytam a várost. Hirtelen térdre esek, s keserves zokogásban török ki. Üvölteni tudnék a fájdalomtól, ami a lelkemben tombol, de a kiáltás félúton a torkomon akad. Tehetetlenül vergődök a nedves talajon, kínomban a füvet tépkedem, hátha sikerül elmulasztanom azt az égető érzést.

Elmentél… Képes voltál elhagyni anélkül, hogy törődtél volna azzal, mi lesz velem… Képes voltál szemrebbenés nélkül hazudni! Hónapokon át hitegetted, hogy minden a legnagyobb rendben, nincs semmi baj, s mégis Te mondtad ki először, hogy a szerelmünk már nem a régi, hogy ez nekünk nem oké. Miért kellett ezt tenned? És ennek ellenére mégsem Te hagytál el, mégsem Te közölted velem, hogy ég veled, hanem Key! Ő törte össze a szívem, Ő hagyott magamra, Miattad!

Mindketten olyan tökéletesek voltatok, mindketten elvarázsoltatok, s észrevétlenül csöppentem bele egy szerelmi háromszögbe. Egész idő alatt azon gondolkodtam, hogyan mászok ki ebből, hogy mégis melyikőtöket válasszam, s kit bántsak meg és eközben ti egész végig tudtatok egymásról, tudtatok arról, mi folyik köztünk! A bolondot járattátok velem, én pedig naiv módon belementem ebbe a kegyetlen és buta játékba! Pedig ha csak egy cseppnyi eszem is van, ha csak egy pillanatra is megvilágosodok, felismerem, hogy az első perctől kezdve nem stimmel valami. Annyira szörnyű belegondolni, hogy ez az egész előre ki volt tervelve, és én mindent csak utolsóként tudtam meg!

Én akarom először elmondani
Hogy most már jól vagyok
És első alkalommal
Nyitottam fel a szemeim
Ez volt a legrosszabb szerelmem
Te fogsz először elmenni
És amikor ő elhagy a halálért
Te fogod utolsóként megtudni.

   Felállok a földről, letörlöm könnyeim. Nem fogok sírni, nem fogok azért sírni, mert elhagytatok. Nem adom meg nektek azt a lehetőséget, hogy lássatok szenvedni, hogy kinevessetek, nem! Bármennyire is szeretném mindkettőtöket visszakapni, nem fogok térden állva könyörögni! Nem!

Lassan elindulok, a lépteim visszhangot vernek a kietlen némaságban. Az eső is lassan elcsendesül, a szél is egyre inkább alábbhagy, s csak én lángolok még belül hevesen, de minden erőmmel azon vagyok, hogy ezt elnyomjam magamban. „Jól vagyok, minden rendben, nincs semmi baj” – próbálom elhitetni magammal.

Lehunyom szemeim, s mélyet szippantok a friss, tavaszi eső illatú levegőből. Tüdőm megtelik mézédes virágillattal, és hiszem, még ezek után is lehet jobb életem. Ez volt a legrosszabb szerelem, amivel valaha találkoztam, de tudom, nem szabad feladnom.

Felnyitom a szemeim és elmosolyodom.

Mert bár Te voltál az, aki először kilépett az életemből, de tudom, hogy ugyanezt vissza fogod tőle kapni, hogy ugyanezt Te is át fogod élni, csak sokkal rosszabban. Előbb-utóbb bele fog fáradni Key ebbe a játékba, rá fog jönni, hogy ez az egész egy őrültség, hogy ez nem rá vall, hogy ezt nem csinálhatja élete végéig, hogy ő már rég nem az, aki volt. Egy nap rá fog ébredni, hogy amit tett, hiba volt, hogy mennyire undorodik magától, hogy nem képes tovább élni a saját bőrében, és boldogan fog a Halál karjába sétálni…

…és akkor te leszel az, Taemin, aki ezt utolsóként fogja megtudni…